Magyar / English

Retrocomputing by Macc

A facelift64 projekt

2025 január - augusztus

Röviden és tömören, a facelift64 projekt egy újragondolása a c64 kinézetének, és nagyjából minden (általam birtokolt) hozzá kapcsolható kiegészítőnek, ez magába foglalja a c64 gépet (a billentyűzetével együtt), a 1541/II és 1581-es floppy drive-okat, cartridge-eket, egy iPad4-ből készült monitort, és egy saját tervezésű tápegységet, valamint kábeleket (igen). Ebben a leírásban a projektről, a használt technológiákról, és a megvalósítás menetéről lesz szó.

The facelift 64 project

Mielőtt belevágok a részletekbe és a folyamat leírásába, álljon itt egy kisebb galéria a végleges állapotról.

Az egész projekt úgy indult, hogy a régi megsárgult, elhasznált c64-emet nézegetve, mellette az Amiga 600-asommal, kedvet kaptam, hogy tervezzek valami Amigás házat neki. Pár hónapja váltottam le régi elhasznált kezdő 3D nyomtatómat egy vadiúj Bambu Lab A1-re. A régi nyomtatómhoz képest ez annyival szebbet volt képes nyomtatni, hogy már elképzelhetőnek tartottam, hogy egy gyári fröccsöntött burkolathoz hasonló minőséget tudjak elérni. Így nekiláttam a tervezésnek, és közel egy hét alatt (hobby projektről lévén szó, munka és család mellett) elkészült egy nyomtatható modell, a c64 Amiga szerű burkolata.

Az első tényleges burkolat elem nyomtatása előtt nagyon fontos, hogy kalibráljuk a mérethelyességet. Én ezt úgy tanultam meg, hogy kinyomtattam a burkolat alsó felének 2 nagy darabját fél kiló filamentből 20 óra alatt, és becsavaroztam volna az alaplapot, amikor kiderült, hogy ha az egyik oldalon illeszkedik a csavarfurat, akkor kb 1,5 mm-es eltérés van a legtávolabbi furat illeszkedésénél. Ezért nyomtattam egy kis vonalzót, amit nyomtatás után lemértem, és kijött egy 0,5 %-os eltérés. Így az én nyomtatómon, egy bizonyos filament típusnál 100,5 %-ra kell nagyítanom az elemeket. Egy másiknál meg például 100,2 %, mint később kiderült.

Ez a burkolat, úgy ahogyan az eredeti, 2 fő részből áll, egy alsó és egy felső elemből, viszont mivel a nyomtató nem tud ekkora méretben nyomtatni, mindkét elem félbe lett vágva, és úgy lett megtervezve, hogy azokat össze lehessen fogatni csavarokkal. A ragasztást elvetettem, mert amellett, hogy nehéz szépen megoldani, hogy ne legyen kívülről látható nyoma, nem találtam egy olyan ragasztót sem, ami a PLA-t képes lenne olyan erősen összeragasztani, hogy az a mechanikai hatásokat elviselje (pl. ha egyik oldalán megragadom a gépet és felemelem). Maga az összeillesztés úgy történik, hogy az illeszkedő felületeket simára csiszolom, majd csavarozom. Ezután az alsó és felső elemeket ugyanúgy szerelem össze, ahogyan az eredeti burkolatnál is volt, hogy hátul beakasztom, és elöl, alulról összecsavarozom (a középső illesztés miatt, 3 helyett 4 csavarral a szimmetria kedvéért).

Miután elkészült a burkolat, még nem volt teljes a vizuális katarzis, hiszen a billentyűzet, még az eredeti volt, szinte már teljesen megbarnulva, és maga a billentyűk formája sem illett a házhoz, így a projekt új billentyű kupakok tervezéséért kiáltott. Szintén az Amiga volt az inspiráció. Megterveztem az összes különböző billentyűt. Minden sorban változik a forma kicsit, valamint vannak dupla és tripla szélességű billentyűk, és jelöltek (F,J). Az új kupakok alsó csatlakozását az eredeti billentyűkről mintáztam, így a c64 billentyűzetének a vázát használva elkészült az új billentyűzet. Azaz nem teljesen, azon kicsit faragni kellett, hogy beleférjen az új házba: konkrétan az alsó rögzítőfület teljes egészében le kellett vágni, illetve a billentyűzet jobb oldalából (a PCB-ből is) le kellett faragni 1 cm-t (ez csak egy bizonyos típusnál lehetséges - pontosabban a rendelkezésemre álló 2 féléből csak az egyiknél).

Közben megérkezett az SD2IEC eszközöm (ez egy SD kártyát használó floppy emuláló eszköz, link), ami nem nagyon nyerte el a tetszésemet, ráadásul egy halom plusz kábelt is hozott a meglévő kábeldzsungelhez: Tápkábel (USB), és egy kis torz adatkábel DIN<->USB A (csak kinézetre, a kábelezése egyedi). Így adott volt a kihívás, építsem inkább be a házba úgy, hogy kívülről cserélhető legyen az SD kártya, és a gombok is jó helyre essenek. Mivel a kis eszköz gombjai az alaplapjára voltak szerelve, azokat mindenképpen át kellett helyezni, így ki lett szervezve egy kis külső PCB-re, amit a belülről a burkolathoz rögzítve, meglett a kívánt gombsor. Nem utolsó sorban, kellett egy led-hely is, hogy legyen látható visszajelzésünk kívülről is.

Most itt végét is érhetné a történet, ha meg lettem volna elégedve az eredménnyel, de nem voltam és szerencsére eszembe jutott valami teljesen más forma. A fejemben nagyon jól mutatott, így nekiláttam az ötlet megtervezésének úgy, hogy a lehető legkisebb legyen, minden felesleges térfoglalást megszüntetve. Így elkezdődött egy újabb, teljes házat magába foglaló tervezés, minden kis csavarfoglalattal, port kimenettel, billentyűzet rögzítő helyekkel, led helyekkel, illesztésekkel, rögzítőkkel, csavarfuratokkal, szellőzőrácsokkal, stb stb... Szóval egy újabb 10-12 órás tervezés után, nyomtatásra készen állt az új verzió.

Itt viszont kicsit belemennék a részletekbe, mert történt egy fontos változtatás a nyomtatás módszerében, amit az új forma megengedett, míg a régi nem. Na igazából arról van szó, hogy ha valamit nyomtatunk, és az nem illeszkedik a nyomtató felületéhez, akkor azt alá kell támasztani, és azok a felületek a kész nyomaton, amik a nyomtatásnál alá voltak támasztva, azok a felületek nem igazán lesznek szépek. Az előző modellnél, ezek belülre estek, így nem voltak kívülről láthatóak, de az alsó és felső elem illesztése nem volt emiatt tökéletes. A külső felület ugyanennél az elemnél a nyomat teteje volt, ami a Bambu Lab A1-nél elég szépre szokott sikerülni, de azért a nyomtatás vonalai ott is láthatóak voltak. Na de a nyomatnak az a része, ami a nyomtatófelületre illeszkedik, az olyan sima tud lenni, mint a lap amire nyomtatunk, és ha ez egy smooth plate, akkor az gyönyörűen sima. Így az új modellt úgy lehetett megtervezni, hogy minden a ház külsejére eső felület, az erre a sima felületre illeszkedjen, és a belső felületek, a nyomtatásnál felülre essenek, ami ugye szép és főleg pontos. Így az új ház kívülről szinte selymesen sima, belülről meg egy nagyon jó minőségű nyomatot adhat.

Na szóval az új házat ezen elv alapján álltam neki megtervezni. Ahhoz, hogy a házat ilyen módon lehessen nyomtatni, kicsit tovább kellett darabolnom, úgy az alsó és felső elemekből lett 2 felső, és 3 alsó elem. És ezeket ugye tovább kellett felezni ahhoz hogy ráférjen a nyomtató felületére. Így összesen 10 elemet kellett kinyomtatni, melyekből lett 5 darab, miután a párokat összeillesztettem, ezeket ezután mindenféle csiszolás nélkül már szépen össze lehetett csavarozni, így a végén meglett az alsó és felső elem. A billentyűzet vázát is nyomtatni kellett, mert az eredetit további faragás után már nem lehetett volna rögzíteni. Az eredeti billentyűzetből így már csak a PCB, a rugók, és maga a billentyűk állványa maradt használható. Szóval elkészült a ház, összeszereltem, és nem tetszett... Nem lett jó a forma, illetve a forma jó volt, csak ránézni nem, bárhonnan érkezett a fény, nem lehetett érezni, hogy meg van döntve a felület, és ormótlannak tűnt. Kicsit elkeseredtem, de még mindig éreztem, hogy ez a forma jó lehetne, csak valami még hiányzik.

Elkezdtem néhány még módosítható mérettel játszani, de még mindig nem volt az igazi.

A méreteken túl, kapott a következő verzió egy kis minimális formaváltoztatást, tényleg csak apróságok, és még egy kicsit tovább zsugorodott, és végül megszületett, a REV3-nak keresztelt verzió, amire végre jó érzés volt ránéznem. Végre elégedett voltam. Közben megérkezett a Megara-m is, így azt szépen be is szereltem, az SD2IEC-vel együtt, aminek a gombjaihoz szintén megérkezett az első saját tervezésű PCB-m, szóval végre elkészült a ház, össze lehetett szerelni, és ki is lehetett próbálni. Nagyon jó érzés volt így használni a gépet. El sem tudom mondani. Olyasmi mint amikor valaki régen egy rossz CRT monitort egy jó IPS-re cserélt, és a homályos torz kép szép éles és szabályos lett. Vagy amikor egy ócska billentyűzetet egy szép, jó és újra cserélünk, szinte más érzés utána a gépet használni.

Ebben segített az iPad4-ből készült monitor, amin a c64-es képet egy RetroTink2x-en keresztül jelenítettem meg, a c64 s-video jelét forrásul véve. Lenyűgöző volt a kép is. Olyan tű élesen látszódnak a raszterek, mint anno a zöld-fehér monitoromon a monokróm kép. Egy az egyben az a "tiszta" látvány, csak most színes is (lásd lejjebb)!

Külön kihívás volt az SD2IEC beépítése, illetve a gombok elhelyezése, és összekapcsolása a kis PCB-n lévő nyomógombokkal. A fő probléma a helyszűke volt, mivel a gombok pont az alaplap bal oldalának alsó feléhez esik, és itt van rögtön foglalatban egy jó öreg IC, tehát egyszerűen nem fér oda a PCB a gombok mögé. A megoldás egy kis háromszögformájú billenő elem, ami az oldálirányú gombnyomást felfelé irányuló nyomássá alakítja, így a PCB-t vízszintesen tudtam elhelyezni feljebb, hogy az régi IC-vel ne ütközzon. Ez a megoldás a későbbiekben is hasznos lesz...

Próbálok időrendben haladni, így most a c64-ről áttérek a 1581-es floppy drive-ra. Nem született meg olyan egyszerűen ahogyan elképzeltem. Eleve az is egy kínos történet, hogyan nem lett original 1581-em. Kb 20 évvel ezelőtt, láttam váterán 25000 Ft-ért hirdették, és sokaltam érte ezt az árat (akkoriban vásároltam egy Mac Classic II-t, 2500 Ft-ért, és még működött is!), majd mikor pár hónappal később már elfogadtam, hogy ennek ennyi az ára, akkor már 50000 volt az alja, amit megint sokaltam. Amikor már az is elfogadhatóvá vált, akkor meg már bőven 100e Ft felett volt. Hülye voltam na, így végül idén határoztam el, hogy építek egyet, úgyhogy megrendeltem a szettet, a lehető legrosszabb helyről, a lehető legdrágább szállítással, ráadásul az összeépítés után nem nagyon akart működni. Support ráadásul nincs, hiába írtam többször Chris barátunknak, válaszra sem méltatott. Végül kiderült, hogy a Floppy vezérlő IC volt a ludas, hibásat kaptam a készlethez, de legalább a 2. amit rendeltem már működött, szóval végül lett egy működő 1581-em. Első körben az online elérhető replica házak egyikét kinyomtattam, és abba lett beépítve, de mivel nagyon ráálltam a burkolattervezésre, kedvet kaptam ahhoz, hogy készítsek egy kompaktabb verziót belőle, így született meg a 1581 facelift64 változata, ami a lehetőségekhez képest a legkompaktabb lett. Már nem tűnik ormótlannak az új 64-es mellett.

A 1541/II-es floppy drive lett a következő áldozat, ez is átesett egy zsugorításon, és minden irányban centikkel lett kisebb, mint az eredeti. Ezeknél a módosításoknál mindig próbálok arra törekedni, hogy az eredeti belső részek változtatás nélkül beleférjenek az új házba, de még így is belecsúszom olyanokba mint pl az eredeti led PCB sehol nem fér el az elején. Ennél a háznál szerencsére meg lehetett oldani az eredeti kis PCB megkisebbre szabásával. Minden más 1:1 befért, sőt az eredeti ROM helyett használt EPROM (JiffyDos) is belefér, mert ugye az 1-2 mm-rel magasabb.

Az iPad4 kijelző is ennek a projektnek a része, és időben is kb ekkor készült el (c64 és a floppy drive-ok után). Viszont 1-2 évvel korábban, míg a gagyi nyomtatómmal csináltam egy iPad1 kijelzőjéhez monitort, az volt az első komplett hepházam, jó szar is lett: se nem szép, se nem jó, összetartotta a kijelzőt a vezérlő PCB-vel, és megállt a lábán is, megha időnként bologatott is, de legalább a kijelző nem esett le. Na és ennek a vacak burkolatnak készült később már a Bambu Labbal egy korrektebben megtervezett burkolat, ami szerintem sokkal ízlésesebb lett, de főleg sokkal masszívabb, és még a lábát lehetett úgy is állítani, hogy álló kijelző legyen. Na és akkor visszatérve az idővonalunkhoz, ennek a háznak egy kicsit áttervezett változata lett az iPad4 kijelző háza, természetesen a vezérlő sem azonos az előző kijelzőjével. Ez utóbbi egyébként egy Aliexpresses csoda. Azért nevezem csodának, mert amikor megrendeltem a vezérlő IC adatlapján még az iPad4 full felbontása sem szerepelt a támogatott felbontások között, de mikor megérkezett és kipróbáltam, kiderült, hogy szépen meghajtja a kijelzőt, és szépen minden egyes pixelnek saját élete volt. És a csoda pedig az, hogy ez a vezérlő megeszi a 15 kHz-es VGA jelet, így a kijelző tökéletes arra is, hogy közvetlenül kössünk rá egy Amigát (600 v. 1200 pl ami rendelkezik VGA kimenettel), és az szinte az összes felbontásához tudja használni így ezt a kijelzőt. Imádom.

A kijelzőről még annyit, hogy az még a facelift64 projekt előtt készült, így design-ban nem teljesen illeszkedik ehhez a vonalhoz, szóval ennek is készült egy új verziója.

Most, hogy már ennyi eszköz elkészült, és használatba is vettem őket, felmerült egy újabb probléma, mégpedig az a sok tégla tápegység, a hosszú és merev kábeleivel, ami nem csak ronda, de rengeteg meg helyet is foglalnak. A leginkább az zavar, hogy szinte mindennek kell valamilyen áramforrás. A c64-nek van egy téglája. A Floppy drive-ot (csak egyet egyszerre) egy mokolt Amigás tápegység látta el árammal, nem kell mondanom az is mekkora már, a kábele meg olyan merev, hogy annál fogva tudom megemelni vele a floppy drive-ot kb.. A kijelzőnek 12V kell, azt egy külön kis konnektorba dugós tápegység látja el. A retrotink2x pro-nak micro USB-n vár 5V-ot, annak is van egy kis konnektoros téglája. Ha még 1 floppy-t csatlakoztatnék, akkor kellene még egy óriás tégla. Egyszóval, ezt a nagy halom szemetet szerettem volna kicsikét kompaktabb formában letudni, így a projekt következő eleme egy saját tervezésű tápegység lett. A kitűzött cél az volt, hogy egy tápegység lássa el árammal az egész rendszert. A mérete pedig korlátot szab az egy időben aktuálisan használható eszközök számának, mivel nem lehet végtelen számú csatlakozót tenni rá. Szóval a tervek szerint amit tudnia kell a tápegységnek: 12V, 5V kimenetek, valamint C64, floppy drive-ok és Amigák csatlakoztathatósága. Ehhez úgy kell 12V, 5V, -12V, és 9V váltóáram is. Mivel ezeket a feszültségeket egy eszközzel nem tudtam megoldani, így két külön eszköz biztosítja a megfelelő feszültségeket. Az egyik egy MeanWell RT-65B, ami a 12, -12 és 5 Voltokat adja, a másik egy kis Aliexpresses noname transzformátor, ami a 9V-ot adja. A következő megoldandó feladat az volt, hogy ha Amigát is szeretnék erről a tápról használni, akkor annak kapcsolhatóvá kell tenni mindhárom áramkörét (+/- 12V, 5V). Ezt végül egy 2 körös relével oldottam meg, és egy mechanikus kapcsolóval. Ez a kapcsoló kapcsolta az 5V-ot, és ez a kapcsolt 5V látta el táppal a relét, ami a két körön kapcsolta a 12V-ot, és a -12V-ot. És mivel 2 Amigám van, így 2 kapcsolható kimenetet terveztem. A másik 2 kimenet a c64-nek lett fenntartva, azoknak nem kell kapcsolhatónak lenniük, és az eddigieken túl itt kivezetésre került a 9V is. Molex csatlakozó aljzatokat használtam, 2x4-eset a c64-nek, 2x3-asat az Amigáknak. A pinkiosztást úgy oldottam meg, hogy a 2x4-esbe a 2x3-ast is be lehessen dugni úgy, hogy pont az oda kelő feszültségeket vegye fel. Ilyen 2x3 pines aljzatról kapnak áramot a Floppy drive-ok is.

A tápegységhez szorosan kapcsolódó következő lépés a kábelek elkészítése volt. Muszáj volt lecserélni a régi rondácska, és rendesen elkoszolódott kábeleket is. Nyomtatva csak a csatlakozók burkolatai lettek, ezeknek a gyári megfelelőik nagyon igénytelenek és csúnyák voltak. Valamit a Molex oldalon eleve nem is volt burkolat. Itt jegyeznem meg, hogy a kábelek forrasztása nem tartozik a kedvenc feladataim közé. Sőt!

Kis ujjgyakorlatként terveztem burkolatokat a 2 cartridge-emhez: egy ősrégi Action Replay MK6-nak, és egy mostanában megjelent KungFuFlash2-nek. Utóbbinál szinte kötelező volt, mivel az eredeti nyomtatott burkolat semmilyen szempontból nem felelt meg a vizuális elvárásaimnak. A KungFuFlash felirat meg hát istenem, nem nagyon vonzza a tekintetemet. Szóval csinálni kellett valamit.

A billentyűzettel akadt egy apróság, ami kicsit zavart, mégpedig az, hogy mindenképpen kellett hozzá donor, és az, az eredeti formájában még nem volt használható, faragni is kellett. Ráadásul csak 1 bizonyos típus volt alkalmas erre a faragcsálásra, továbbá többféle billentyű kupakokat is kellett volna készítenem, hogy minden típussal kompatibilis maradjak, és annak az újratervezéséhez nem sok kedvem volt. Eleve a billentyűk nyomtatása elég nyögvenyelős. Nagyon sokáig tart, közel 70-80 óra nyomtatás míre az összes billentyű elkészül, ráadásul pont a legjobb színnek az anyaga kicsit más mint a többi, ami miatt az 1. kinyomtatott réteg után, ha nem segítettem manuálisan az extrudernek (ami továbbítja a filamentet a fúvókába), hajlamos volt elakadni, és ilyenkor vagy szólt a nyomtató, vagy X órán keresztül nyomtatta a semmit. Na 1 szó mint 100, billentyűt nem jó szórakozás nyomtatni, sem tervezni. Ezért végül arra jutottam, hogy egy igazán jó megoldás kell, méghozzá egy saját tervezésű mechanikus billentyűzet. Legyen hot-swappable kapcsolókkal, legyen rajta Shift-Lock áramkör (mert hogy az eredetivel azonosan működő cherry kapcsoló már nem kapható kb 5-10 éve), lecsatolható kábelezés stb. Így újra elővehettem a Sprint Layout-ot, és tervezhettem végre egy rendes méretű PCB-t. Sajnos az áramkörök tervezéséhez nem értek, de találtam egy hasonló projektet, ami opensource és tartalmazta pont ezt az áramkört, így azt lemásoltam, kicsit átrajzoltam, és már készen is állt a gyártásra, a PROTOTYPE1 névre keresztelt lap. A PCB-t a Nyakruház kft. csinálta (szívesen az ingyen reklámot), és nagyon szép lett (lásd kép). Ehhez az új PCB-hez kellett egy új keretet is tervezni/nyomtatni, ami aztán a kapcsolókat a PCB-hez rögzíti, majd az egész keretet a burkolathoz lehet csavarozni. A kapcsolókhoz át kellett tervezni a billentyű kupakokat, és újra nyomtatni (hahh). Végül elkészült. Jaaa, és még 1 kis apróság. A Shift-Lock billentyű kapott egy átlátszó PETG-vel betömött lukat, amin át a shift-lock LED világít, ezzel jelezve az állapotát. Az elektronika működik, egy apró kis idegesítő hibával: mindig bekapcsol, de időnként nem kapcsol ki. Ilyenkor 1-2-3x újra meg kell nyomni, és egyszercsak kikapcsol. Roppant bosszantó, főleg ha előtte véletlenül nyomtunk rá.

Végül a mai napig elkészített projekt elemek utolsó darabja egy BT modul lett. Az eredeti c64 RF tuner helye a Megarán üresen lett hagyva. Így a burkolat is úgy lett megtervezve, hogy ezen a részen a hátsó burkolatból kipattintható egy fedél, ami lehet teljesen fedett, lehet rajta egy nyílás pl az RF tuner kimenetének, ha eredeti c64 alaplapot akarnánk használni, vagy akár lehet audio kimenetet idetervezni. Én egy kis Bluetooth modult vettem ide, aminek egy gombja és egy ledje lett a hátsó falra kivezetve. Tökéletesen működik. Kifejezetten tetszik, hogy a kis gépet most úgy tudom a BT fejhallgatómmal hallgatni, hogy semmi külső eszközt nem kell bekábelezni hozzá.

A facelift64 projekt elemei, és azok részletei

Végezetre az elkészült c64 (facelift64) egy olyan eszköz lett, amit jó érzéssel kapcsolok be, és használok. Ennek köszönhetően, újra elkezdtem c64-en fejleszteni, és zenélni. Maga a konfig most így néz ki:

Fejlesztés alatt a következőket értem: egyrészt készült egy fullscreen spiral 284 lebontott oldalsó keret rasztersorral, 68 sprite-tal, másrészt elkezdtem készíteni egy filebrowser-t az SD kártya kényelmesebb használatához. A meglévők siman nem tetszettek, és kicsit kényelmetlenek voltak. Ami készül, annak a következő feature-ei vannak:

Van még ezentúl pár olyan funkció, amit szívesen implementálnék:

Zenékből 3 készült mostanában, mindegyik egy létező darabnak a reinterpretálása SID-en. Az első-t Munu-val közösen (a lányom, aki csodálatos módon értékeli a SID zenéket), ami a Max Richter féle Vivaldi/Négy évszak Nyár III.-nak a feldolgozása.

A második egy hirtelen felindulásból elkészült Gravity Falls Main & Weirdmageddon Themes feldolgozás

A harmadik pedig Jules Gaia Break Fast átirata...

Max Richter's Vivaldi Summer 3
Gravity Falls Theme